Kínlódtam s nem hagyom abba
S úgy nézek bele a Napba:
Cseresznyefák fehér virág-tüze,
Nem hagyom abba
S tavaszosan nézek a Napba.
Sőt, sok is az, hogy most élek,
De élet vagyok s itélet,
Nagy, örök és bárgyú-szép tavaszi,
De mégis élek
S minden pillantásom itélet.
Tudom, nem vezethet jóra
Ez a tisztán-látó óra,
Ez a most-már túlosan tegnapi,
Vén riadója,
Életünket száz isten ójja.