„Szerencsés esztendőt:
Jósorsba menendőt,
György cimborám, kivánok mostan néked,
Napos tábor körül
Lássad futni a plundrás ellenséget.”
»Nem látom, nem látom,
Szívbéli pajtásom,
Nem látom a ködöktől a jövendőt,
Fúltak itt a szivek
És éhesek és gonoszak a bendők.«
„De ilyenkor hinni
S remény-zászlót vinni
Illik a jó, kordiális vitéznek,
Szilveszter éjjelén
Keserü szánk tátítsuk ki a méznek.”
»Óh, jaj, árulások,
Csúf, bajos bukások
Sohase voltak esztendőkhöz kötve,
Az magyar az magyart
Elárulta s elárulja mindörökre.«
„Nézd, fényes az égbolt,
Ami volt, az rég volt
S az szerencsés, mivelhogy új esztendőt,
Ha minden ránk-szakad,
Áldjuk, higgyük, mint jósorsba menendőt.”