SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem, Szép út állt előttem, de nem azt követtem. Nem adok, nem hajtok semmit a világra, Bolond célok után rohanok zihálva,

Bolond célok után álmodozva, balgán - Így beszélnek rólam minden utca sarkán, - Édesanyám, lelkem, Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szívem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze űző álmok.

Álmok rabja lettem, csak álmokért élek, Egy mámoros álom lett nékem az élet, - Édesanyám, lelkem, Sirasson meg engem.

Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még, Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét, Énbennem csalódott, értem fáj a lelke, Én pedig rohanok balga küzdelembe

Diadalt aratni. Milyen dőre álom, Pedig hozzá kötve életem, halálom! - Édesanyám, lelkem, Sirasson meg engem.

Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába, De ha harcba szólít szivem minden vágya, Mit tehetek róla? Tán az örök végzet Rótta rám e kínos, bús kötelességet

S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom, Mig kidűlök s lesz más, ki helyembe álljon. - Édesanyám, lelkem, Sirasson meg engem.

Eladtam már magam, nem magamnak élek, Nyugalmat, pihenést már nem is remélek, Lelkem lett a küzdés, szivem lett az álmom, Szivemet keresem, amíg megtalálom,

Egy új Ahasvérként bolyongok örökre, Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre. - Édesanyám, lelkem, Sirasson meg engem.