Skip to content
1877–1919

SENKI ÉLŐNEK ELLENSÉGE

Endre Ady

Kérem nagy könyörgéssel, Kiknek talán útjába álltam, Higyjenek, mint én kezdek Hinni a jó, békés Halálban.

Szájunktól poharunkat Úgyis majd egy szép perc elrántja, Álnok és gonosz ember, Ki társát az Életben bántja.

Hogy vagyok, hogy eljöttem, Nem vagyok e bűn felelőse, Én most társam nem bántom, Könyörgök, hogy ne bántson ő se.

Minden bántást nagy jajjal Úgyis-úgyis nagyon megbántam: Csak nyomorultak élnek Ebben a bús, bolond világban.

Mindenki bocsánatját Könyörögve, sírva esengem, Készülök elnémulni, Fáj, fáj, óh, ne bántsanak engem.

Harccal jön minden ember S minden harcnak bánat a vége, Ne legyek most már többé Senki élőnek ellensége.

Szíves békét ajánlok Alázatos és síró szóval: Nagy-nagy titkokat látok S megteltem minden szívi jóval.

Tele szivem békével, Túllátok már a földi rácson. Fáj az élet. Mindenkit Kérek: ne, ne, ne bántson.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
SENKI ÉLŐNEK ELLENSÉGE · Endre Ady · Poetry Cove