Skip to content
1877–1919

PÉNZ A REMETESÉGBEN

Endre Ady

Beszálltam egy bús rengetegbe, Égett nagy sebem, égett. Üzengetett hozzám trillázva Az Élet.

Ír-füvet fekélyes sebemre Megbékült szívvel raktam: Zúghatott a csúf, pénzes Élet Miattam.

Éltem és a halálra vártam S várván várva a véget: Egy idegen ős-bozótomba Betévedt.

»Vizet adj!« S én hűs vizet adtam Bozótom fészerében S pénzt dobott a vendég-gazember Elébem.

S én nyomban vágytam a világot, Én, a bús erdők foglya S szaladtam vissza az Életbe Zokogva.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
PÉNZ A REMETESÉGBEN · Endre Ady · Poetry Cove