Óh, bújni barlangokba,
Mélybe, lágyba és sokba,
Csak életünk kedvének
Ne legyen soha fogyta.
Most vagyok nagyon gyermek,
Jöjjenek a szerelmek
Ingermetlen és rosszul:
Gyermeket hogyha vernek.
Bujtass el, drága sorsom,
Én szép vállamon hordom
A Mának szörnyüségét
S játszok félő akkordon.