Nagy furdalására
Lelkemnek sohse riadtam,
Sohse fájt az élet
Miattam.
Tágas szemeidből
Hasztalan jött bús nézésed,
Nem voltam rossz másnak,
Se néked.
Mindig jó úr lenni
Akartam és jó úr voltam,
Néha jártam s néha
Botoltam.
Vállaltalak szívvel,
De ha vállam kemény lenne,
Szivem megmaradna:
Szeretne.