Újfent morognak salabakterék:
Mi magyarságunk nekik nem elég.
Ők a magyarok, ők mindig a vég-ok?
Eb ura fakó,
Ez a magyarság?
Azok magyarok, akik nyomorékok?
Magyar vagyok, vén, bús, magyar diák,
De unom már ezt a komédiát:
Megkarmolom az agg rozmárok arcát.
Eb ura fakó,
Pukkadjatok meg,
Nekünk nem kell savós, úri magyarság.
Mi magyarságunk: élő s nem halott,
Mi vagyunk itt igazi magyarok.
Arany-jászolból nem tudtok jól enni?
Eb ura fakó,
Ne nézzetek ránk,
Amit morogtok, úgyis semmi, semmi.
Elválik úgyis, hogy mi lesz velünk:
Magunké leszünk vagy kilincselünk?
Lesz-e magyarság új célra, nagy okra?
Eb ura fakó,
Faljatok aggok,
Bízzátok ezt az ifjú magyarokra.