Pénz, számonkérem tőled
Az életet, a terveket,
A hazámat, az anyámat,
Az Istent s a gondolatot
És a szeretőmet.
Mind ottvesztek,
Ahol te elmaradtál,
Ahol magamra hagytál
És ma más volna mindenem
És ma több volna mindenem.
Átkozott koldusság-Nílus,
Mely mindent elöntöttél,
Mely életemre jöttél
S kicserélted az életem
S szívem eliszapoltad.
Többje volnék a jövőnek,
Az életnek, a terveknek,
A hazámnak, az anyámnak,
Istennek és gondolatnak
És a szeretőmnek.
Más volnék, de elöntött
Ez a koldusság-Nílus,
Amely engem megcsúfolt,
Hamisított, kicserélt
És ledöntött.
Nem vagyok, aki vagyok,
Enyéimnek olyanja,
Mint törvényes gyermekek
Derüs, bölcs, szülő anyja,
Nem vagyok a magamé.
Most jobban, mint akárha,
Pénz, te átkos távoli,
Pörölök, sírván, veled,
Mert miattad vagyok én
Magam tagadó mása.
Mindent másképp szeretnék,
Isten volnék sokakért,
Ha nem fogna az iszap
S ha önmagam: önmagam
Lehetnék.