Susogó nádak mezejében járok, Királyi bottal csapkodok kevélyen És zúg a nádas csúfondáros mélyen, Királyi bottal valamerre járok.
Értem a titkot, a nádi beszédet, Susog a nádas s én messzekiáltok: Nádi világ, ím, megjött a királyod, Midásznak sarja szállott, ím, elébed.
S bármint kacagtok léha, lenge nádak, Hódolni fogtok új Midász királynak, Hódolni fogtok bizonyosan nékem. Mert szent az ősöm, szent királyi trónom:
Ősömet áldom, trónomat megóvom Itt, a susogó nádak mezejében. Hallod-e, nádas? Be szép a világ itt. Áldalak, nádas, óh, áldalak, Élet,
Szépségedért, mely a vaknak világít, Nyugalmadért, mely keresi a harcot, Igazadért, mely süket fülbe harsog. Áldom én mindazt, amit te adsz, Élet,
Nagy gyávaságod, mely kifog a hősön S áldom Midászt: én szamárfüles ősöm. Óh, király-ősöm, be szép dolog élni Szamárfüllel és ős királyi bottal,
Lelkendező, bolond, részeg robottal. Óh, király-ősöm, be érdemes élni Itt, a susogó nádak mezejében. Áldalak újra, hálásan, kevélyen
Minden kis percért, amelyben örültem És kacaghat itt a nádas körültem: Úr és vidám lesz Midász sarja itten, Kacagj csak nádas, én hiszek a hitben.
Akárhogy is, de gyönyörü a reggel, Mely jönni fog majd hírrel, győzelemmel, Szépek a dalok, melyek fognak zengni És érdemes lesz őrjöngve szeretni
A csókos asszonyt, ki majd eljön értem. Szépek a vágyak, az álmok, a tettek, A csókok, melyek ezután születnek S szent vagyok én e részeg mámor-vértben.
Az el nem dalolt csodaszép daloknak, A sohsem csókolt csókos asszonyoknak, A csak álomban élő büszke tettnek, A szép Holnapnak, meg nem érkezettnek
Vagyok királya, vagyok büszke hőse, Aki utálja a mát, ezt a holtat, Kinek az álma a szent, titkos Holnap S a szamárfüles Midász volt az őse.
Cookies on Poetry Cove