Éjfélkor az ágya körül
Feslenének mese-arany-virágok
S őriznék szép királyfiak,
Paplanát se érintenék:
Ilyen volna a lyányod.
Lábig bókolnák cédrusok,
Lihegően űzné száz anya-átok,
Finom, szűz teste illatát
Itt hagyná századévekig:
Végzet volna a lyányod.
Szívenütne minden legényt,
Vágyba vinné, aki sohase vágyott,
Ezer csók egy lehelete,
Látása termékenyités:
Asszony volna a lyányod.
Földben és szívben minden ér
Sisteregne, mint forró pokol-árok.
Megfehérednék a világ,
Ha fehér bőre ráragyog
És kacagna a lyányod.
De ha meghalnék bűnömért,
Fölgyújtanám egy éjjel a világot:
Hunyt szemmel gondolnék reád,
Átfogná két veszett karom
S megölelném a lyányod.