Ha voltatok valamikor, most gyertek, Legendák, őrültek, Jézusok S Jézus-kori, kávé-szín fejedelmek, Csodálatosak, ajándékosak,
Hajbókolók jászol-bölcső előtt, Hol születik örök-ujból a Gyermek, Hol születik s mindig mi születünk, Okvetetlen, didergő Jézusok
S talán egy a többinél Jézusabb: Gyertek már, legendák, őrületek. Józan, szabályos eszünkben elhunynak Józan szabályok, mert lángol a Föld,
Mert vér-szekérnyoma van a Tejútnak, Mert lángol az Ember, lángol az Ég, Mert látjuk a futóknak seregét, De nem tudjuk, avajjon merre futnak,
Óh, hogy olyan titkosak a futók S hogy néha úgy látszik: a Sors megáll S talán megfagy mindannyiunk szive, De mégse, hajrá, mert lángol a Föld.
Iszonyatban születnek ma a kölykök S a most haló: dühödt, vigasztalan: Minden rém-lávát a hitünkre öntött A Nap, ez a mindig tréfálkozó,
Ki Jézust és néger királyokat Ugyanazon dölyffel köszöntött S ki úgy adja ma a derék hitet, Mint holnap az esztelen tagadást
S ki által ma nagy Isten a szivünk S holnap talán dühödt, vigasztalan. Ma áll a Sors és nyilallnak a gondok S vén Sors meddig állsz véres gát előtt,
Meddig járathat véled bús-bolondot Ember-kinunk őstanuja, a Nap S a bölcs királyok s bölcs őrületek Eltépik a Jézus-legenda-rongyot?
Vagy lehúzzuk Egéről a Napot S az Ember istenként talpára áll S szitokkal szól a véres gát előtt: Átugorlak s jöjjön a többi is.
Cookies on Poetry Cove