Éjfél, valaki dúskál: Neszt küld a drága palota. Pénzt olvas valaki. Zenék zenéje:
Nem hallottam még ilyet soha. Selymes papirok, Ím, halk és büszke zsoltárra gyujtnak. Csilingelnek a kölyök-ércek.
Zeng az arany S az én könnyeim hullnak. S én a palotát támasztom. Zúg, megtolul, viharzik a zene.
Milyen zsolozsma, Mintha a világ Minden öröme benne zengene. Kié az a pénz?
Az én könnyeim hullnak. Száradjon el a keze, Gonosz és boldog keze A nyomorultnak.
Egy cifra házban Örömben, lázban Összegyültek a gazdagok. Énekeltek a gazdagok
Egy cifra házban. Az utca sarkán, Íme, vad, harsány Zsoltár zendül. Lázár dalol,
Fölnéz a házra és dalol Az utca sarkán. Mélyén az éjnek Mint támad ének?
Elsápadnak a gazdagok, Elnémulnak a gazdagok Mélyén az éjnek. S csönd, Lázár hallgat.
Tapsot a dalnak. És tapsolnak a gazdagok, Hahotáznak a gazdagok. S csönd, Lázár hallgat.
Ősszel és szomoruan jön meg Az öreg Lázár a Bibliából S a gazdagok félve köszönnek. Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.
Látatlanul vele érkeznek Régi, nagy, béna, ős hatalmak. Lázárnak néha melle hördül, Szeretne egy nagyot kacagni,
De a szája sírásra görbül. Lázár az örök őszi-béna S a Földön még szokás örülni. Ő is szeretne néha-néha.
Ő is szeretne táncra kelni S rőt erdőkben, rőt szatirokkal Tréfás dudánál énekelni. Be is áll az öröm-piacra,
Rossz mellével asszonyokat vár S valamit, amitől kacagna. Óbort és mustot hoz elébe A gazdagok megriadt nyája
S ő bekóstol az édes lébe. Bekóstol s testét megcsiklandja Olykor egy lány, olykor egy asszony S ez a Lázár örök kalandja.
Asztmás melléből fuldokolva Jön föl az Ősznek köhögése, Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna. Erre a köhögős örömre
Elfakulnak szivek és arcok: Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.
Cookies on Poetry Cove