Ma valaki tréfált velem,
Boros, mámoros éjjelen
Elémállt, mellére csapott:
»Kuruc Ádám deák vagyok.
Én se voltam zabi gyerek,
De ki kuruc, nem pityereg.
Vérem volnál s hogy imigyen
Asszonyoskodsz, szánom igen.
Ez az élet nem nagy dolog,
Egyet forog, kettőt forog,
Néha inog, de csak megáll:
Legvígabb pajtás a Halál.«