Iszonyú dolgok mostan történűlnek, Népek népekkel egymás ellen gyűlnek, Bűnösök és jók egyként keserűlnek S ember hitei kivált meggyöngűlnek.
Ember hajléki már rég nem épűlnek, Szívek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.
Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek, Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek, Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek S mégis idegen pokol lángján sűlnek.
Itt most vér-folyók partból kitérűlnek, Itt most már minden leendők gyérűlnek, Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek: Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek?
Hegedűs fickók többet hegedűlnek, Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek, Rút zsivány-arcok ékesre derűlnek S ijjedt szelidek szökve menekűlnek.
Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek, Emberségesek igen megréműlnek, Ifjak kik voltak, hoppra megvénűlnek S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek.
Bús kedvű anyák keservesen szűlnek, Labdázó fiúk halálba merűlnek, Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.
S szegény emberek mégsem csömörűlnek, Buták, fáradtak és néha örűlnek, Szegény emberek mindent kitörűlnek Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.
Szegény emberek ölnek és csak ölnek S láz-álmaikban boldogan békűlnek S reggelre kelvén megint megdühűlnek, Kárhoznak, halnak, vadakká törpűlnek.
Halál-mezőkön bitófák épűlnek, Nagy tetejükre kövér varjak űlnek, Unják a hullát, el- s vissza-röpűlnek, De az emberek meg nem csömörűlnek.
Cookies on Poetry Cove