Skip to content
1877–1919

KÖZEL A TEMETŐHÖZ

Endre Ady

Egy ablaka lesz a szobámnak És arcomon ezer redő S száz lépésre a temető. Kis temető a falu alján,

Olyan szelíd s mégis merész: Holdas éjen szemembe néz. Hajnalig bámulunk egymásra S olykor a lelkem is remeg:

Jaj, a temető közeleg. Engem is visznek titkos szárnyak S már azt sem tudom, hogy vagyok, Hogy élek-e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok, Nézem, nézem a temetőt: Itt van az ablakom előtt. Síró, rettegő félálomban

Ezerszer is megkérdem én: Én szállok, vagy ő jön felém?

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KÖZEL A TEMETŐHÖZ · Endre Ady · Poetry Cove