Virág borít ma csöndes sírhelyet, Körötte áll nagy gyászoló sereg. Élővirágok tarka kelyhein Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! -
Ne szívd magadhoz őket, napsugár: Egy nemzet hulló könnyei azok! A gondolat, mely messze elbolyong, Az érzés mind, mi szívünkben zsibong,
Megtér, megáll a néma sír körül. E néma sír sok álmot visszahoz, Mert benne a mi vérző, hű szivünk: Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.
Kossuth Lajos... mennyit jelent e név! Szeretetet, bízó, honfi reményt, Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog!...
Kijelentés, ezerszer szent e név, Egy nép szivében élő nagy titok!... Mely ég küldött, Te szent Apostolunk, Midőn meghalni készült szép honunk?
Elállott már e nemzet szívverése, Az égtől várt csak megváltó csodát: S Te megjelentél, testté lett vágyunk; Kivívtad a nép igazát, jogát!
Te izentél - így mondta azt a dal. És követett reménnyel a magyar! Te fényesebbé tetted hírnevét, Mint a küzdelmes, zordon századok;
Te szabadságot adtál hazádnak! ...És az neked csak egy sírt adhatott... Nem! Néked adta reményét, hitét, Te érted égő, szerető szivét!
Téged minden magyar szivébe zárt, A síri hant csak tested fedte el: Téged szivünknek vágya teremtett, Szivünkben van Néked szentelve hely!
A nap heve nem vész el. Hiába A langy eső sem ömlik a tájra: Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ, - a magyarnak Lesz hazája, mert Kossuthja volt!... Nyugodj békén, hazánk Apostola! Nem fog feledni hű néped soha!
A szeretet örök cél és erő, El nem veszti sem a jövő, se’ mult, - Ki szeretett úgy, mint Te szerettél, Akkor is él, ha már a sírba hullt!...
...S ha mégis lenne kor vagy nemzedék, Mely elfeledné a Kossuth nevét - Ne éljen akkor igaz hazafi, Vagy hogyha él, tagadja meg hitét
S átkozza meg - bár szíve szakad meg - Szentségtörő, hálátlan nemzetét!...
Cookies on Poetry Cove