Kiáltsák be a zengő Űrbe:
»Nagy vendég van most indulóban,
Ki turkált minden szépben, jóban
S most vetkőzi az életet.«
Csak békétlen ne legyek akkor,
Én Istenem, még ismeretlen,
Add akkor végre, hogy szeressem,
Cirógassam meg magamat.
Sebeim arany-pikkelyeknek,
Göthömet szűz mámornak lássam
S hunyt életem egy pillantásban
Villanjon, mint táncos kacaj.
Pompáztasd rám a mosolygásod,
Szóljon víg harsonád zenéje
S én induljak el a nagy éjbe,
Mint ki nagy kanállal evett.
Érezzek egy bolond fölségest:
Szépen éltem, sok-sok jót adtam,
Köntösöket tépnek miattam.
Éljen. S elnyel az Űr.