Fájt, hogy az arcod
Nagyon síma volt a ravatalon:
Hogy törölhette
Arcodról le a drága indulatokat
A Halál, ez a durva Hatalom?
Bús tünődésed,
Gondod, búd, békéd és bölcs mosolyod
Hogy törölhette
Arcodról le egy bolond, semmi, hirtelen,
Egy ostoba, leső, percnyi dolgod?
Fáj, hogy elhinni
Síma arcu búcsúd ma sem tudom
S ha rossz szememmel
Téged, hasonlitatlan, összetévesztelek
És sírok a havas országuton.