Kendnek pedig hallgatnia kell,
Mert miért a lárma?
Ha csak egy kicsi segitéssel
Járna.
De a világnak arculatja,
Kutatván őket okosok,
Most végre megmutatkozott.
Így vagyon és másként nem vagyon
És hallgasson el, Kend,
Ki úgyse kivánt Krisztus lenni,
Felkent
És fenngázolt dúlt vizek sodrán
S partokra szórt csirás szemet,
Vágyat, csókot, szerelmeket.
Kendnek talántán igaza volt,
De inkább volt többnek
S azoknak, akik majd utánunk
Jönnek.
Kend biztatott, Kend lázitott,
Hát jöjjön most már a Titok.