A dolgaim tán megmaradnak S én is megmaradok magamnak, Mindig így jártam, De meghalok avagy öregszem,
Mindenképpen vallom e vesztem: Ez tán igaz És valósággal így csináltam. Óh, Pest, óh, ismert,
Csúnya, heves, szomorú vackok, Óh, uccák, uccák, Be szépek és be újak vagytok. Be megragyogtok
Az ő napos, nagy, mély szemében S de elgyászultok, Ha kifelejt belőlük éppen. Ha letörlődik
Arcából, ami lelketek mondja S ha bárgyu szívvel Vagyok bolonditott bolondja. Kis mulatságok,
Óh, hirtelen be csúfra nőttök, Ha elmarad tán Egyetlen és időn-jött nőtök. Be szépek vagytok,
Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák: Lábaim hogyha Ő finom, rossz útjait futják. És fölemelem
Szívemet, ezt a sötét bolygót, Mert ismét a Határtalanság Világai fényeskednek nekem. Szerelmi csodák
Legendái hullnak az Égről, Hitek táltosai röpítnek A Nap magas atyjánál is tovább. Ami Szép, Gyerek,
Isten és Jó csak bennem élt már, Ami gügyögős vágy és álom, Ma mind szentült véremben bizsereg. Már-már hamvadók:
Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek, Mert eljött ős Mylitta lyánya, Mylitta ő is: a siratta Csók. Úgy csapdos velem
A nagy Madár isteni szárnya S úgy visz világokon keresztül A részeg, ifjú, hazárd Szerelem. Tudom, hogy bűn, ha kiburkollak,
(Magamnak bűn), De cserepzett, fájó ajkam szeretné, Ha szép estjén a cinkos Holdnak Befuthatná áhított tested -:
Szeretlek. Jaj neked, ha kiváncsiság űz, Ha csak vágyaimat akarnád Kigyújtani
S azután a szőkék és a barnák Könnyű hadához űznél, Ahova űznek Mindenkit, kik olcsón örülnek
S ahova bátor, szives akarók is Juthatnak. Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek Avagy Lédai zsolozsmák
Majd erről is tudatnak.) De drága vagy s tán nekem drága S tán nekem csak: Nézz olykor a világra,
Hiszen oly nézők a szemeid Néha S hiszen olyan ismerős tarjak Ezek, amiket most mutatok.
De ha akarod, ezerszer Mondom ki még S hallgass meg ezeregyedikszer: Akarlak.
Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok, Így mulnának el az ifju talányok, Ha nagy titkukat meg nem védem én, De az enyém a kínok adománya
S a kinzatások kincse is az enyém. Fájatni egymást: darabokra törne S kár volna egymást megkapni gyötörve, Oly szép az Élet s olyan kicsiség.
Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni, Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét. De itt vagyok s konok bünösként védem Az üdvöket és az én üdvösségem
S az ifju, őrült, szép talányokat: Ölem s öled játszhat kacér játékot, De dől, nem kínoz, él és nem válogat. Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,
Sokan pörbe-szállnának vélem, Ha életem csak préda volna. De bár életem zúdul versbe, Ez életnek a fejedelme
Én vagyok. S én vagyok dolgaim legszebb dolga S kinek e verses meredék-Élet És életes vers idegen,
Ne lépjen utánam a pokolba.
Cookies on Poetry Cove