Skip to content
1877–1919

KARÁCSONY [1]

Endre Ady

Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban

Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel

Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.

A templomba Hosszu sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban

Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent

Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember

Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomoru útra. Golgota nem volna

Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege

Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KARÁCSONY [1] · Endre Ady · Poetry Cove