Skip to content
1877–1919

ISTEN, A VIGASZTALAN

Endre Ady

Ő: Minden, de áldani nem tud, Ő: Minden, de senkit se büntet, Ő teljesíti az Időt S nem érti meg a mi szívünket.

Hatalmasabb a Jehovánál, Ő a hideg Ámennek atyja; Ő csak mosolyog és akar S egy fagyott Nap az ábrázatja.

Úgy forgatja a Mindenséget, Mintha unott játékot űzne, Egy-egy világot megfagyaszt S ötöt-hatot hajít a tűzbe.

Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz, Mennybe nem kísér, föld alá nem. Vele holott egyek vagyunk: Ő: a Muszáj, a Lesz, az Ámen.

Ha ízeinket összetépjük Istentelen, nagy fájdalomban, Ő csak mulat: se nem szeret, Se nem dühít bennünket jobban.

Ő: a nagy-nagy Élet-folyóvíz, Zuhogva zúg, kacagva harsog, Sodor, zúz, ont, fut szüntelen, Nem fogják gátok s renyhe partok.

Ő: a folyásnak akarója, Melynek forrása s vége nincsen. Ő: Minden és vigasztalan, Egyetlen és borzalmas Isten.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ISTEN, A VIGASZTALAN · Endre Ady · Poetry Cove