Nem adta nekünk az Isten,
Hogy ki szeret, az segítsen,
Sohasem.
Magunk is ritkán szerettük,
Kikért szálltunk hősen, együtt,
Valaha.
Valahogyan bajok voltak,
Lelkünknek, e toldott foltnak
Bajai.
Egyformán raktuk a szépet
Barátnak és ellenségnek,
Mert muszáj.
Egyformán s mindig csalódtunk,
De hát ez már a mi dolgunk
S jól van ez.
S szebb dolog így meg nem halni
S kínoztatván is akarni:
Magyarul.