Akkor én majd nem erre járok,
Nem Napfény-országban rogyok össze,
Magyar árok lesz az az árok.
Hajh, Erdélyország határszéle,
Hajh, régi, híres, bús Magyarország,
Jól hal meg ott a lantos-féle.
Volt, amíg élt, országút vadja,
De, ha az erő elfut inából,
Hazafias árok fogadja.
Álomlátó szeme meredten
Bámul a nagy, szürke, magyar égre,
Már nem könnyes s nem félve rebben.
Otthon süti végre magyar nap,
Otthon álmodik Napfény-országról
S kik rácsapnak: hazai varjak.