Hát ahogyan a csodák jönnek,
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
Se nem magamnak és se másnak:
Talán egy szép föltámadásnak.
Se nem harcnak, se nem békének:
Édes anyám halott nénjének.
Ő tudta, látta, vélte, hitte,
Hogy ez a világ legszebbikje.
És úgy halt meg, hogy azt se tudta:
Mi lesz itt az okosság útja.
S ha késlekedik az okosság,
Nem poéta fajták okozzák.
Jönnek rendjei a csodáknak,
Kiket eddig tán meg se láttak.
Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
De a hiteim elköszönnek.