Vonogatod egy kicsit csoda-vállad,
Oly büszke és oly renyhe vállaid,
Hogy nem igértél
S nem igértél, hogy igéretet várjak?
S igéretek régi, bénult betegje,
Igéretet, melyet meg se kapott,
Én, beváltatlan,
Hányhatok-e fátylas, csaló szemedre?
Kivánhatom-e meddő elszánásod
S mit adhatsz fázón és kedvetlenül
S amit két karral
Kinálgatnak meguntatóan mások?
Nem hallod-e, amikor minden hallgat,
Hogy bűnösen égháboruskodik
Csöndedt éltemben
Szerelmes, szép, vitézkedő hatalmad?
Aláztatásom kell tán valakidnek
S én zsúfolt vérem jó harmat talán?
Virágzástokhoz
Akkor e bolond vérharmatot vidd meg.