Százezernyi kába Így él itt Pesten és Budán: Kedvet dob a zene-masinába, Húsz vagy több fillér a kedve.
Egy-egy családdal, Kedveskedve, Egy-egy hites, férjes asszonnyal Jön egy kis lyány
S szeme síkján Oda van ragyogva, nőve Az anyja szeretője. És ott van a férj is
És ott vagyok én is És szól a zene-masina. És mindezek, ők, Izzadtak és lelkesedők
És így mulatnak Pesten és Budán. Ami nóta jöhet, Jöjjön, mert szabad: Nem az ő nótájuk egyik sem,
Lopottan száll, dagad. Alacsony bánat mit kiván: Érzelmes nóta, Rossz divány,
És késő hazatérés És butaság És kacagásig érés. Gálás, vasárnapi nép,
Én ott vagyok és látom Néha-néha. E kerek, dús világon Nem láttam soha mását,
Az Életnek ilyen magyaros, Zsidós, svábos és tótos Kigúnyolását. És most jön a java:
Ezekért élünk, Ezekért a boldog cudarokért Szakad a vérünk. A bánatunk nem ér egy zsömlyét
S a kedvük ára Egy garast S mégis az ő kedvük maraszt A hidegben, a hőben,
Az élet-vendéglőben. És mégis értük ássuk Vagy itt vagy másutt Gödreit az emberi útnak
S nekik van igazuk, Mert sem Pesten, sem Budán, Mert ők Sohase futnak.
Ők orrolnak s nevetnek Kicsi bánattal, kedvvel, Egy-két furcsa gyerekkel. Furcsa gyerekek jöttén
Az ember tán elbámul S mégis talán csak ezek Jöttenek ki Ama mélyebb világbul.
Mert hát törvénytelenség, Ha más másként él, mint én, Akárki is, az élet Gyönyörű, nagy, nagy mindjén.
Vedd ki a bánat sarcát, S iszapját az életnek, Szirupját a kávénak S mit bánod, hogy merre mennek
Gáncsoló okosaid. Én most gagyogva Emlékezem, Mintha írnám szavaimat
Futóhomokba. Csak jöjjenek ezután is A szép és hetyke nők, A vasárnap szépjei,
A semmire-kelők. Hadd jöjjenek csak, Hallom, hallom Olcsó beszédüket.
Ha akarom, nem hallom, Fejemet szegve tartom S előttük egy holt magyar úr Táltos lovon üget.
Cookies on Poetry Cove