Boros asztal, fehér asztal,
Telt poharak, kacagva bongók,
Víg, hős, legényi éjszakák,
Villámos kedvüek, csapongók,
Már elhagylak benneteket.
Szives órák, duzzadt órák,
Rólatok már lassan lekések,
Elmulasztom örömötök
S a régi szép feledkezések
Ritkán jönnek, alig-alig.
Boros asztal, fehér asztal,
Frigyesedésünk hajdan-hajdan
Képzelt gondokban született,
Örömnél is jobb ifju bajban
S most mint bagoly-hit szétszakad.
Szives órák, duzzadt órák,
Komorabbak s hígabbak lesztek
S a régi borosüvegek
Nyujtóznak, mint vén sírkeresztek
Vén temetőben valahol.
Ritkább-ritkább lesz a kortyom
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.