Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra... Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,
Édes, pogány, vidám farsangi óra... Szép úri nép, néhányan itt vagyunk, A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének, A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,
Nagy Pán sípjában ez vala az élet S azóta él a vers és száll az ének... Szép úri nép, kegyes szívvel fogadd Az élet ez örök farsangolóit,
Ha tapsra készt’, nincs nálunk boldogabb, Akár borús, akár tréfás bohó itt, Családjuk egy s még mindig egyre hódít. Szép úri nép, hej, fordult a világ!...
Kihuny a gáz... Ős Hellász napja éget, Amerre nézek, fény, dal és virág, Olimpiának síkja, színes élet, Virágeső hull s mámort zeng az ének...
Szép úri nép, a vér csodás, nagy úr, A vérből az életnek titka árad, Hiába nyit virág s az ég azúr, Hideg a fény, a vérünk hogyha bágyadt:
A vérből az életnek titka árad... Szép úri nép, hallatszik a zene! Szaturnusz hív ünnepre deli népet, Egy mennyország minden asszony szeme,
Milyen vágyó, milyen erős legények, Éljen a vér, a kedv, a mámor, ének!... Szép úri nép, mámorban hinni jó, Mámorban hinni földi, boldog, édes,
Mámort tanít a tarka hisztrió, A dal, a hit, a mámor üdvösséges, A dal örök, csupán az óra véges... Szép úri nép, arcod megváltozott,
Emlékezünk, mi már régente élünk: Farsangi nap mikor leáldozott, Óh, mint gerjedtél vágyra, dalra vélünk, Emlékezünk, mi már régente élünk.
Szép úri nép, bágyadt a vér s ideg, Olimpiának szentelt síkja néma, A lelkünket fagyasztja a hideg, Szaturnuszhoz hiába hív poéma,
Vidám, pogány, farsangi óra néma. Szép úri nép, jambus-dal száll feléd, Szájam sövényén egy-egy szava reszket: Mikor eldobtad a mámor egét,
Ez a mi népünk ezer édent vesztett, Mi vonszoljuk, hej, a te bús kereszted! Szép úri nép, didergő itt a fény, Szálljon csoda e kis harangozóra,
Frissülj meg, vér, te bágyadt, lomha, vén, Fakadj ki multból, valamelyik óra, Édes, pogány, vidám farsangi óra!... Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,
A szó, a dal legyen a régi máma, Szent mámorral teljék fáradt agyunk, Ez a világ ma itt a Pán világa, Mi dédapánk, a nagy Pánnak világa...
Szép úri nép, ez itt egy más világ, Az időből kitépett ez az óra, Sirász e hely, hull reánk a virág, A mult s jövő jöttek találkozóra
S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!...
Cookies on Poetry Cove