Én édes semmiségem,
Ficánkja bús magamnak,
De nézem s szívvel nézem:
Merre ragadnak
Világ-veszettség dühei.
Úgy látom magam, látom
Helynélküli szegénynek,
De kinek a világon
Mégis az Élet
Mindeneken fölül-való.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.