Be nagy szomoruság,
Be szép szomoruság,
Be-bekalandozni
Egy-egy zug-traktusát
Ennek az országnak
Nyár-tavaszi időben.
Be nagy kietlenség,
Be szép kietlenség,
Várja itt a későt,
Várja a szerencsét,
Várja itt a váltást
S azt se tudja, hogy várja.
Vánnyadt domboldalon,
Régi domboldalon,
Kapák dühösködnek
S a föld, ős oltalom,
Rég nem ad oltalmat,
Föl-fölnevet mélyéből.
Itt tiporni fognak,
Hamarosan fognak,
Éhes a magyar Föld,
Éhese csókoknak.
Vagy mi adjuk néki,
Vagy megy idegenekhöz.
A Nap meg lekacag,
Földdel összekacag,
Ilyen kis sáv-földet
Nem éltethet a dac,
Élet akar élni
És a Halál is Élet.
Ni, fellegek jönnek,
Nagy fellegek jönnek,
Kis magyar zugokra
Záporral köszönnek,
Hajh, jaj a kapáknak,
Ha dühösek s fáradtak.
Csupa csók a világ
És nem vár a világ
Kis darab helyéről
Hősi históriát:
Csókot vár és csókot
S pusztuljunk, ha nem élünk.