Tor lesz, mint régen-régen vala:
Falubeli bölcs vének jönnek
S kiosztódik a bor és kalács
E vígan gyászoló ember-özönnek.
Leülnek tisztesen, csöndesen,
Siratnak, kik mernek siratni
És egyre nő a vendég-csapat.
Jaj, mit fognak ennyi embernek adni?
Én nem voltam békés valaki,
Mint régi, sok falusi ősöm.
Ezek itt nem atyámfiai,
Nem lesz köztük bajtársam, ismerősöm.
Ezek csöndben, de kiváncsian
Seregelnek össze a torra
S óvatos torkuk köszörülik
Ühmgetésre, búra, kalácsra, borra.
Micsoda tor lesz: az idegenek
Gyászházunkhoz köszönve jönnek,
Leülnek. S a friss hantok alól
Csontjaim tréfásan visszaköszönnek.