EGY JÖVENDŐ KARÁCSONY

Jön a karácsony fehéren S énhozzám is jön talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba

S én köszöntöm: »Béke, béke.« A küszöbön sápadt orvos. És szorongva szól a vendég: »Ma karácsony van, karácsony,

Emlékszel a régiekre?« És bámulva és vidáman És kacagva mondom én majd: »Ma karácsony van, karácsony.«

És szorongva szól a vendég: »Valami tán fáj a multból?« Megmozdul a sápadt orvos. És bámulva és vidáman

És kacagva mondom én majd: »Hiszen én még sohse éltem.« És hörögve mondom én majd: »Ki a szobámból, pogányok.«

Döng az ajtóm és bezárul. És hörögve mondom én majd: »Hiszen én meg se születtem. Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomoru házban Zsoltárokat énekelve Hajnalig várom az angyalt.