CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

S amikor az este elterpedt, Rongyos mécsese lánginál Imádkozott egy nagyon furcsát Csokonai Vitéz Mihály:

»Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy, Rossz hátam alá a karod: Úgy emelj el innen magadhoz, Ne lássanak a magyarok.«

»Add, óh, Uram, hogy szépet lássak Távolból. Mindegy, ha hamis Az, amit a távolból látok. Magyar vagyok én magam is.«

»Akarok egy valakit látni, Aki szebben hal, hogyha hal, Aki a fajtáját átkozta S aki magyar volt, nagy magyar.«

»Egy századdal előbbre lássak S lássam, aki engem idéz. Szomorú sarjamat hadd lássam, Aki ismét Vitéz, Vitéz.«

S amikor a hajnal szétharsant, Rongyos mécsese lánginál Furcsát látott s szomorún halt meg Csokonai Vitéz Mihály.