Csépel az idő, hatalmasan csépel
S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,
Kezdek megtelni balga bölcsességgel.
»Talán ez a jó: törött szalma sorsa,
Talán ez a jó: a kicsépelt szemek.
Bárcsak mindennek vége-vége volna.«
»Kis céljaikat mások űzzék, mentsék.
Boldog a szalma, mely immár magtalan
S egy szent dolog van: az örömtelenség.«
»Új földet hízlal a kicsépelt szalma,
Új jövendőket, új öröm-magokat
S legtöbbet az ér, aki meg van halva.«
Csépel az idő, hatalmasan csépel
S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,
Kezdek megtelni balga bölcsességgel.