Holnap nyakam töröm,
A holnapba hát hadd nézzek:
Pejkó lóról hull egy magyar,
Halott, levitézlett.
Tudta valamikor
Fényes okát haragjának,
De régóta csak dúl, robog,
Mint a buta bánat.
Elsötétült szíve,
Mihelyst másért, mihelyst messze
Sarkantyúzta meg a lovát
Pokolnak eresztve.
Sajnálom szép időm
S haragomnak régi jussát,
Be sajnállak, ősi, magyar,
Árva szomorúság.
Holnap nyakam töröm,
Magyar sorsa, huszár sorsa,
Ha nem volna ilyen bolond,
Talán nem is volna.
Holnap nyakam töröm,
A holnapba hát hadd nézzek:
Prédák, szegények, jók vagyunk,
Magyarok s vitézek.