Skip to content
1877–1919

AZ UTOLSÓ KURUC

Endre Ady

Súlyos inségimben Se Bécsben Úristen, Se Krisztus Pozsonyban, Se Szentlélek Tordán,

Igazán nem hittenek. Ez árvult országban Vén századok óta Gonoszak az istenek.

Véres már két lábam, Sok országot jártam, Csúnya Moldovától Cifra, víg Majlandig

Poroszkálva vitt a ló, Már a ló is eldűlt És a gyalog-járás Nem vén embernek való.

Óh, bolond, bús balság, Keserű magyarság, Óh, bolond, vad vélés, Híres Buda vára

És ti, régi babonák, Be megcsúfoltátok A legigazabbat, Legmagyarabb katonát.

Nincsen itt már semmi S szépen tönkremenni Budapest is tiltja, Torda, Pozsony és Bécs

És minden gyülekezet, Fuvalkodott isten, Sem szelidebb mása Nem nyújthat nekem kezet.

Nincsen egy barátom S vércsillogva látom Utolsó kurucnak Érdemelt, csúf sorsát

Ott az árokpart alatt. Nincsen Lengyelország, Nincs hely a kurucnak S jaj annak, ki megmaradt.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
AZ UTOLSÓ KURUC · Endre Ady · Poetry Cove