Már-már lelkem csúf bűnök veszték
S jöttek békés esték:
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.
Lemenő, szép Nap volt az arca
S könyörület rajta.
Az élet be sok újat hozott
S Isten nem változott.
Falusi, nádas iskolában
Már ilyennek láttam,
Ki rossz helyett jó és új szivet
Adhat mindenkinek.
Hajunknak egy ősz, hulló szála
Följegyzett bú nála
S ha bűnös lény tőle elköszön,
Ő vár, míg visszajön.
Nem rója meg sok vétkeinket,
Mert ő szeret minket
S poklok felé visz bár az utunk,
Ő int s visszafutunk.
Bennünk él s be jó hinni benne,
Ez ős szerelembe,
Ő még a temetőn is virít,
Ő a gyermeki hit.
Fölemelt és vérem lemosta,
Szivem visszahozta,
Sebeimre áldóan szedett
Balzsamos füveket:
Édes-ernyedten várok várva
Most már a halálra.
Szemem: övé volt, kezem: keze,
Mindent ő végeze.
Háboruba el ő bocsájtott
S bűnökből kihántott.
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.