Nincs szebb az Ősz kiszimatánál, Őszi éneknél nincs szebb ének, Altató nótája a vérnek S az Istennek nincs jobb dalosa,
Mint az ifjú és őszi féreg, Mely szól: »hihu, megyünk, megyünk«. Már öltözik valahol a tél S fagyos, roppant lábával topog,
Még Ősz sincs s az ifjú dalnokok, Estenden ha mélázik a szél, Zengik az Ősz szent, nagy himnuszát. Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,
Hihu, megyünk, megyünk, Ezer ásók sírokat ásnak, De víg az énekünk. Hihu, hihu,
Az Élet oly hiú S oly szép, mint őszi alkony S oly szép, hogy elmegyünk S oly szép az Élet-balkon
Virágos párkányán át Bizton bukni a mélybe. Hihu, hihu, megyünk Danolva és nem félve,
A mi szent muzsikánkra Ép lábu lesz a sánta, Nyár-életü az Ősz, Jámbor a nyári bősz,
Minden kitárt, higgadt lesz És minden rendszeres. Oltsd el a nagy lángokat: Szeress, szeress, szeress,
Utólszor és kitártan, Nagy, ölelő könny-árban. Hihu, megyünk, megyünk. Jöjjetek, kik a karolásnak
Fáradtjai vagytok, ám váltig Csókolni tudnátok a halálig, Kiknek a fogaik elvástak S ajkakat marni szeretnétek,
Jöjjön minden szerelmi inség, Csalódás, bánat, éhség, vétek, Aki csak vágyakban maradt S én csókotokba csókolom majd
Az őszi Napot, magamat. S csodálatos, nagy csókolódzás Lesz az édes, őszi estéken, Mely nem fáraszt úgy, mint a nyári,
De telt lesz, mint tavaszkor, régen S fiatal csókok tébolyával Lép majd szívetekre a Tél, Miként a Tavasz ibolyával:
Még csókol ajkatok s nem él. Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak, Hihu, megyünk, megyünk, Oltsátok el a nagy lángokat,
Szeressetek még egy utolsót, Még szól a mi víg énekünk: Hihu, hihu, Az Élet oly hiú,
Megyünk, megyünk, megyünk.
Cookies on Poetry Cove