Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött, Talán legszebbik Ősze a világnak, Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak, (Megint virul e búra görbedett):
Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön. Evoé, Vágy, a Mind igazolója: Él az Élet s az Élet nem beteg. Csuklástól csókon-megistenülésig,
Élet, ma hallom csengőn a szavad: Nem milliónyi ilyen-olyan ember, De Ember az Isten igérete S míg ember él, minden győzve halad
Teljesülésig, mit csak ember élt S a legkülömbek szent vágy-zászlait Továbbviszik a legkülönb maradtak S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.
Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött. Ma belül és hősön élnek a hősök, Igaz romlása nincsen semminek, Az ősz megint csiklandós-szomorú,
Ragyogásos, nagy szivek a mezők S ragyogásos, nagy mezők a szivek. S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák, Hát új legenda kerül, ami lázaszt.
Talál a Vágy új legyűrnivalót, Rettegő bút és aggodalmat százat S a vígságos, hatalmas Úr előtt Az Élet mit örömföldbe vetett,
Ma is drága és ma is szeretett, Bár egy magyarul is megkötött sorsra Minden egyéb ezerszer könnyebb volna, De él az Élet s be gyönyörű Ősz jött.
Támadjatok föl, jól-figyelő ősök: Én tömeg-Mának nem adtam magam, Nekem az Ember egy folytonos ember S nekem semmi ma sem vigasztalan.
Most épitem vulkánokra a fészkem, De fajtámra is mostan figyelek S most hiszem el, hogy elhinni szabad, Hogy milliókért élhet egy-nehány.
Dajka-nóták és tanító szavak Fölzuhognak biborban egybeforrva: Sohse vághat rosszat az Ember sorsa: Ím, tábor vagyok gőgben, egyedül,
(Be jól van - vélem - minden, ami van) Szívem napos, víg rétként elterül (Hallom, hogy az egész föld dübörög És átkozódnak, kik máskor imáznak):
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak, Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
Cookies on Poetry Cove