Késő maradéknak a lelkét
Kérem: vegye lelkem magához,
Hogy egymást sírva megöleljék,
Mikor igazunk teljesül.
Életemnek csak mája fázott
S most úgy gondolok holnapokra,
Mint régi kóbor messiások,
Kikből egy Krisztus is leve.
Most együgyű és tehetetlen,
A Jövőért mindent odadnék,
Amit eddig nagyon szerettem,
Csak magamnak, csak magamért.