Skip to content
1877–1919

AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN

Endre Ady

Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve

S búsul csak az, akit kihullat. S aki kihull, megérdemelte, Az ocsut az Idő nem szánja. Aszott nemzetek, hült világok,

Tört életek miazmás vágya Halálra-valók s nem kár értük. Szóljak próféták új szavával: Nem kik mertek tagadni multat,

De kik nem magvak a Jövőnek, Mindig azok, akik kihullnak: Világok, népek, girhes eszmék. Fonnyadtak s összezsugorodtak,

(Így szól az új próféta-ének) Az Úr, az Idő áll örökké, De elmulnak a renyhe népek S velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván, Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN · Endre Ady · Poetry Cove