Skip to content
1877–1919

ÁLOM ÁLOM HELYETT

Endre Ady

Egy óriás jön messziről felém, Gyilokkal, egyedül. Kacagok: látlak, pilláimon Éber manó-sereg ül.

Párnámba, érzem, kanócot lopott Egy gonosz. Csitt: szelek Rázzák a régi harangokat, Sír valaki, remegek.

Ismét csönd. Jön már? Várom zsibbatag, Nyögve, sírva hivom. Most dalba fog a manó-sereg S táncol a pilláimon.

Várok megint, egy nagy, sötét golyó Gyulladt ki valahol. Egy nagy szív lóg fényes üstökén És zakatol, zakatol.

S valakit, aki talán sohse élt, Látok most hirtelen. Fekszik, mint én s az ágya felé Csúszik a veszedelem.

Sikoltok: fény, megjött a kék Hajnal, Szobámba bekacag S szórja szomoru kacagással Reám a kék sugarat.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ÁLOM ÁLOM HELYETT · Endre Ady · Poetry Cove