Skip to content
1877–1919

ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL

Endre Ady

Vén, lógó fejemnek Fiatal az arca: Mintha a gyermekség, Eljátszott gyermekség

Játszadozna rajta. Ingó lábaimmal Bátorakat lépek, Minthogyha cél felé,

Nagyszerű cél felé Hajtana az élet. Barna üstökömnek Se híja, se hója,

Mintha tán ez volna És igazi volna: Lelkem takarója. Nagy szemeim olykor

Asszonyoknak intnek, Minthogyha az öröm, Az eleven öröm Pártfogolna minket.

Álcás, vén valómmal Titkon nyögve, fájva, Ifju színnel megyek, Csúfolódva megyek

Az öreg halálba.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL · Endre Ady · Poetry Cove