Vagyok én már: a Jövendőnek
Áldott, virágos méhében alszom.
Apró fiúk, csitri leányok
Hajnali lelkében szunnyadozik
Az én fényes Árgyilus-arcom.
Ők, a Jövendő, látnak engem.
Gyűlölöm ezt a víg, kicsi népet:
Szunnyadozó Árgyilus-arcom
Miért rejtik? Hogy Árgyilus vagyok,
Miért titok, amig csak élek?
Szeretném megfojtani őket.
Csitri leány, apró fiu hátha
Hörögve fednék föl a Jövendőt:
»Balga nagyok, itt jár, köztetek él
Árgyilus, az álmok királya.«