Skip to content
1877–1919

A TÉL ASZTALÁNÁL

Endre Ady

A Télnek fehér asztalánál, Óriás magyar asztalon Megindult a lakodalom. Inség-lakájok hurcolják föl

A jó siralom-étkeket S millió vendég ténfereg. Serlegekben a bú sötétlik, A bú aludt vérű bora:

Szörnyüséges Úrvacsora. És nem jön kedve Tél-királynak Asztalt bontani s kérdeni, Pedig vón válasz, de mennyi.

Csak a vendégek sokasulnak S a nincsen lakomája foly S a könnyektől szőkül a bor. Ha a Tavasz majd egyszer eljön,

Asztalt bont és rendet teremt, Nem lesz már itt csak csupa rend. Az asztalnál csontvázak ülnek, Úri, nagy csönd lesz és pogány,

Mint egy nagy, bécsi lakomán.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A TÉL ASZTALÁNÁL · Endre Ady · Poetry Cove