Skip to content
1877–1919

A RÉG-HALOTTAK PUSZTÁJÁN

Endre Ady

Napverte pusztán, lila ég alatt Lángol a vörhenyes homok. Egy óriás, tüzes kemence A puszta. És én loholok.

És én loholok, loholok. Forró haragját egyre ontja rám Piros, dagadt arccal a nap. Perzselt lábam agyamig lüktet,

Megállnék. »Siess. Nem szabad, Siess. Nem szabad, nem szabad.« Ez a puszta: a rég-halottaké S készek a hűs ravatalok.

Jaj annak, jaj, aki megtudja, Hogy halott. Hogy már rég halott. Hogy már rég halott, rég halott.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A RÉG-HALOTTAK PUSZTÁJÁN · Endre Ady · Poetry Cove