Ím, itt van a hónyom alján
Orosz, francia, rác és talján
S itt van az életem balján
Minden tévedésem.
De huncut nem leszek mégsem,
Mert szép és jó a szív-verésem
S a »nem tudom«-t szívvel vérzem
Legjobbat akarván.
»Nem tudom«-nak nekiállván
Borzasztó Én, te, nehéz bálvány:
Be jó a szív, hogyha márvány,
Be jó: »nem tudom« - s vége.