Eső után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok.
A Bibliának egy világa Milyen lassú, tétova kézzel készült S ma egy-egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül.
Bethlehem híres csillagának Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, De ezernyi fényes csillagra Az ember-agy lobogóját kitűzte.
Az Élet egy elgondolása, Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült, Teremtés volt a lelkeinkben, Újra-újra egy-egy új világ épült.
Repülő, lármás gépmadárnak Istenkisértő, bátor, büszke szárnya Vallja: Emberé a teremtés S Isten csak egy megócskult koronája.
S mert halhatunk bármelyik percben S célunk mégis az örökkévalóság, Minden igaz ember ezért hős S az emberszívben van a legtöbb jóság.
Tömjénbűzös, gaz korszakokban, Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben: Akkor is az Emberben maradt meg Egyedül és legtisztábban az Isten.
S az emberszívben mind tisztábbak, Boldogabbak, kedvesebbek a lángok S miket teremt a vágyó ember, Egyre szebbek az új és új világok.
Egyre erősebb a nagy Szándék, Hogy az Istent ne szavakban vitassák, De adassék meg az Embernek Itt a Földön minden szépség, igazság.
Egyre többen hisszük és valljuk: Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért S nem-magunkért mind többen küzdünk: A leendőkért, az ékes Jövőért.
Érezzük növekvő lelkünkben A Lehetetlent legyőző hatalmat S hogy egykor eggyé egyesülnek Az új világok, az új birodalmak.
Egy lesz majd millió világból, De ez az egy minden örömmel teljes S ez a szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz.
Kik most élünk, mink is örüljünk, Bár utódinknak fog Mennyország jutni, Ez a miénk sziveink által, Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki.
Karácsony van, Krisztusok járnak, Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok, Zengjen a dalod, szent Forrongás S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.
Cookies on Poetry Cove